A csillagos ég alatt, a vér és az alkohol szagának keveredésével teli olcsó kocsma. A vendégekkel foglalkozó Jeong So-i egy pillanatban eszébe jut, hogy ő valaha a 'fényőr' néven ismert férfi, aki a világot vérbe borítja. Amikor a múlt emlékei egyszerre áradnak el, az eddigi élete és a jövője is torzul. A Naver webnovel, Yoo Jin-seong 'A fényőr visszatérése' itt kezdődik. Mit tehet, amikor a világot felforgató őrült visszatér a megőrülés előtti pontra? És vajon képes lesz-e küzdeni, hogy ne őrüljön meg újra, vagy ezúttal a világot őrjítse meg? Ez a kérdés átszövi az egész művet.
Jeong So-i már az első életében is a világ félelmetes lényeként volt ismert. Senki sem tudta utolérni a harci tudását, a kiszámíthatatlan őrületét, és a kardja végén elhunyt névtelenek sokaságát. De a megőrült életének végén, amit nyert, inkább a hiábavalóság volt, mint a győzelem. Ahogy a világot megrengette, úgy a saját élete is darabokra hullott. Amikor felébred, amit a kezében tart, nem egy véres kard, hanem egy asztal és egy borosüveg. Visszatért abba az időbe, amikor még csak egy kis kocsmában dolgozott. Amikor a nyers vágyak és gyűlöletek vezérelte szörnyeteg újra a normális testét kapja, a mű furcsa keserű humorral kezdi meg a második életét.
Nem hétköznapi 'megváltozás'
De a 'hétköznapi élet' nem tart sokáig. A kocsma maga is mélyen összekapcsolódik a harcművészetek világával. A vendégek többsége a harcművészetek világának szereplői. Híres iskolák tanítványai, a sötétben mozgó gyilkosok, és olyan mesterek, akiknek a hovatartozása ismeretlen. Jeong So-i a testével segíti őket, miközben az első életében felhalmozott érzékeivel olvassa a lélegzetüket és a szándékaikat. A beszédstílus, a járás, az ivás módja alapján meg tudja ítélni, hogy milyen harci tudással rendelkeznek, és ezek a jelenetek ismétlődnek, miközben az olvasó 'már egyszer megőrült' nézőpontjából nézi a harcművészetek világát.
A világ nézőpontja is érdekes. Ez nem az a korszak, amikor a harcművészetek világában megszokott struktúrák, mint a Gu Pai Bang és a híres iskolák rendszere már kialakultak, hanem a zűrzavaros időszak előtti idő. Minden hatalom még név és forma nélkül összekeveredik, és a démoni és igazságos erők határai sem olyan élesek, mint most. Jeong So-i éppen ebbe a zűrzavaros időszakba esik vissza. Aki egyszer végigélte az életét, most a jövő irányát a kezében tartva, átlép a még csak születő hatalmak és szereplők között. Ebben a folyamatban az olvasó láthatja, hogyan készíti elő a 'formálódó történelmet'.
A fő konfliktus Jeong So-i belső harcából fakad. Az első életében az őrület hatására sokakat megölt, és végül ő is összeomlott. A visszatérés után a múlt emlékeit magában hordozva él. Ezért lehet, hogy még kegyetlenebb lesz, vagy éppen ellenkezőleg, megpróbál változni. Valójában még mindig éles és kegyetlen, de amikor a torzult lelkű embereket látja, már nem tudja olyan könnyen megölni őket, mint régen. Azokat, akiket a múltban gondolkodás nélkül megölt, most a közelében tartja és figyeli őket. Tudja, hogy ezek az emberek bármikor elárulhatják, de mégis mélyebben belemerül a kapcsolatokba.
A múlt ellensége most 'testvér'?
A szereplők közötti kapcsolatok is egyediek. Jeong So-i körül a démoni iskola furcsa mesterei, a különböző iskolák problémás zsenijei, és a világ elől elzárkózó, csak a természetet figyelő rejtőzködő mesterek gyűlnek össze. Ezek a legtöbb esetben az első életében Jeong So-ihoz fűződő rossz kapcsolatokkal bírnak, vagy névtelenül elsuhannak mellette. Ebben az életben újra találkozik ezekkel az emberekkel. De ahelyett, hogy a régi módon azonnal előhúzná a kardját, megpróbálja őket új irányba terelni. Az a 'három katasztrófa', aki később nagy nevet hagy a történelemben, szintén ebben a narratívában jelenik meg. Amikor a világot felforgató három katasztrófa megjelenik, a történet nem csupán egyéni bűnbánatról szól, hanem a világ formájának megváltoztatásáról szóló hatalmas fordulópontot jelent. Hogy ez a fordulópont hová vezet, azt a végéig olvasva érdemes felfedezni.
A mű második felére Jeong So-i harca már nem csupán egy egyszerű összecsapás. Szembesül azzal, hogy milyen választások vezettek ahhoz, hogy őrült lett, és hogy milyen légkör és struktúra alakította ezeket a választásokat. Nem tekinti az őrületét csupán 'őrült személyiségnek'. Az őrület talán a világ következménye, amely az embereket a szélére sodorta. Ezért a második életében, amikor az ellenséget megöleli, végighallgatja az ellenség történetét, és néha életben hagyja őket, hogy a közelébe vonja őket. A problémás karakterek összegyűlnek, és egy hatalmat alkotnak, amely a jövő történelmét megváltoztatja, ez a folyamat ritka hosszú távú tervezés a harcművészetek műfajában.
Az elképesztő írásmód, ami meggyőzi a szereplőket
'A fényőr visszatérése' legnagyobb ereje nem csupán az, hogy egy visszatérő műfajt hozott létre. A már számtalanszor felhasznált visszatérő eszközt a 'fényőr' karakterével kombinálva teljesen más árnyalatot ad neki. Míg a legtöbb visszatérő főszereplő hűvös stratéga, aki zökkenőmentesen számolja a hatékonyságot és a hasznot, Jeong So-i ennek éppen az ellenkezője. Ő tudja a legtöbbet, és már egyszer a világ csúcsára jutott, de még mindig könnyen befolyásolják az érzelmei, dühbe gurul, és furcsa dolgokat tesz. De furcsa módon ez a spontaneitás hatalmas erővé válik, ami mozgatja a világot.
Ez a spontaneitás Yoo Jin-seong sajátos stílusával ötvözve adja meg az 'őrület' meggyőzőerejét. Jeong So-i monológjai gyakran szétszórtak és rendezetlenek. Egy mondatban dühöng, a következőben a hiábavalóságról beszél, majd a következőben az étterem menüjén töpreng. A tudatáramlás szinte változatlanul jelenik meg a párbeszédekben és a belső monológokban, de a probléma az, hogy ezek a szétszórt gondolatdarabok idővel természetesen egy narratív áramlássá állnak össze. Az elején furcsa viccnek tűnő mondatok a végén a karakter múltjával összefonódva új jelentést nyernek, és az olvasó rájön, hogy a 'fényőr' nyelve valójában egy gondosan megtervezett struktúrára épül.
A világkép is meglehetősen ambiciózus a koreai harcművészeti webnovelok között. Ez a mű nem csupán egy adott korszak eseményeit rögzíti, hanem a jövőbeli más művekben 'természetes előfeltevésként' felhasználható beállítások eredettörténetét is bemutatja. Mielőtt a Gu Pai Bang és a híres iskolák, valamint a démoni háborúk kliséi már megszilárdultak volna, valakinek a választása és a véletlenek összefonódásával egy 'állandó' formává rögzülnek. Később más harcművészeti művekben túl természetesen megjelenő iskolák, harci tudások és a világ szabályai valójában Jeong So-i és környezete pillangóhatásának eredményeként érződnek, ez a mű vonzereje. Minél inkább ismeri az olvasó a harcművészeti kliséket, annál nagyobb nevetést és mélyebb azonosulást tapasztal.
A harcábrázolás is kicsit más. Míg sok webharcművészet a 'mozgás–belső energia–kardtechnika' szintek és számok felsorolásával mutatja be a harci erőt, 'A fényőr visszatérése' szinte nem használja ezeket a számszerűsített rangsorokat. Aki erősebb, az nem a gyakorlás évei vagy a szint neve, hanem a jelenetben megjelenő szándék és pszichológiai harc, a harc kontextusa révén természetesen kiderül. Amíg Jeong So-i egyszer előhúzza a kardját, már számos szó, kifejezés és hangulatváltozás halmozódik fel, így amikor a harc ténylegesen elkezdődik, néhány sor leírás elegendő ahhoz, hogy a karakterek közötti különbség világosan érezhető legyen. Ennek köszönhetően a harc inkább az érzelmek és a narratíva folytatásaként olvasható, mint technikai leírásként.
De a mű nem mindig tartja fenn a tökéletes egyensúlyt. Mivel a mű terjedelme meglehetősen hosszú, a második felére a méret jelentősen megnő, míg az elején gondosan felépített mellékszereplők történetei némileg elhalványulnak. Az egyes karakterek, akik saját sebeikkel és vágyakkal bírnak, az elején erőteljes benyomást keltenek, de a végső nagy összecsapás során végül háttérbe szorulnak. A főszereplő és a 'három katasztrófa' körüli narratíva összefonódása meggyőző, de a folyamat során az olvasó által kedvelt néhány karakter nem kapja meg a megfelelő befejezést, ami nyilvánvalóan csalódást okoz.
Egy másik akadály a műfaji nyelvhez való hozzászokás. Ez a mű nem túl barátságos a harcművészetek iránt érdeklődő újoncok számára. A Gu Pai Bang, a démoni erők és a harcművészeti háborúk, mint a koreai harcművészeti webnovelokban ismétlődően megjelenő kifejezések és érzékenységek bizonyos mértékig megosztott alapfeltevésként indul. Ezért, ha valaki először találkozik a harcművészettel, időbe telhet, amíg megérti, hogy miért működik így a világ, és miért fogadják el az emberek ezeket az értékeket természetesnek. Másrészt, ha már több harcművészeti webnovelt olvasott, akkor az a folyamat, ahogyan a korábbi művek 'előfeltevésként' használt szimbólumai egyesével megszületnek, erős örömöt okoz.
Mégis, 'A fényőr visszatérése' hosszú ideig emlegetett mű a sok olvasó számára, végső soron a karakterek emberi vonzereje miatt van. A főszereplő, valamint azok, akik vele rossz kapcsolatban találkoznak és társakká válnak, és a rövid ideig megjelenő karakterek mind saját történeteikkel és vágyaikkal bírnak. Néhányan azért gyűlnek össze a fényőr körül, hogy túléljenek, mások azért, hogy megbocsássanak maguknak, és megint mások csak azért, mert szórakoztatónak tűnik. Az ő közös nevetésük, harcuk, árulásuk és kibékülésük folyamata, még a harcművészetek műfaji díszítése nélkül is, meggyőző emberi csoportot ábrázol. Így a történet valódi vonzereje nem az 'egyetlen legjobb' úton való haladás, hanem annak megfigyelése, ahogyan egy ember, aki egyszer megőrült, újra az emberek között áll.
Azok számára, akik valaha is felidézték az életükben a 'menekülésként feladott álmot', ez a regény súlyosan hat. Legyen az tanulás, sport vagy a mindennapok, ha van emlékük arról, hogy valahol abbahagyták, anélkül, hogy végigmentek volna, akkor Jeong So-i múltbeli találkozásai nem tűnnek idegennek. Vajon ha visszatérnek, ugyanazokat a választásokat hozzák-e, vagy egy kicsit más utat járnak be? Ha ezt a kérdést magukkal viszik, miközben lapoznak, hamarosan felfedezik, hogy próbálnak egy kis kibékülést találni a múltjukkal.
Azok, akik könnyen kimerülnek a kapcsolatokban és a világban, talán a mű 'őrült humora' révén különös vigaszt találhatnak. Ha egy kicsit félreteszik a világot túl komolyan néző szemüket, és figyelik azokat a karaktereket, akik a szívükben hordozzák a fájdalmukat, de valahogy mégis élnek, az meglepően nagy felszabadulást ad. Lesznek pillanatok, amikor nevetnek, de egy mondat miatt hirtelen megérintenek, és a véres harc közepette furcsa módon könnybe lábad a szemük. Azok számára, akik szívesen átélik ezeket az érzelmi hullámvölgyeket, 'A fényőr visszatérése' biztosan felejthetetlen olvasási élmény marad.
