[KAVE=Lee Taerim riporter] A magas árfolyamok és más fontos gazdasági hírek közepette, Szöul Gangnam Cheongdam-dong kis utcájában sokkal lassabb és finomabb változások zajlanak. A nagy művészeti múzeumok vagy óriási galériák fényűző táblái mögött egy kis városi tér megváltoztathatja egy város 'művészeti érzékenységét'. A Cheongdam-dong lakóövezet domboldalán található 'Galéria 508' az ilyen helyek egyike. Nem a méretével versenyez, hanem a tér, a kiállítás és a művészek összetételével olyan egyediséget épít, amelyet a külföldi látogatók is megérthetnek.
A Galéria 508 2020. februárjában nyitotta meg kapuit. A megnyitás időpontja közvetlenül a COVID-19 világjárvány előtt volt. Az a tény, hogy egy új galéria nyílt meg, miközben a múzeumok és galériák zárva tartottak, és a nemzetközi művészeti vásárok sorra elmaradtak, már önmagában is elég kihívó kezdetnek számít. Ez a tér a Koreát képviselő építész, Seung Hyo-sang által tervezett épületben található. A Cheongdam-dong forgalmas bevásárlóutcájától egy blokknyira, ahelyett, hogy csak a külsőt hirdetné, a belső mozgásvonalakat, a fényt és a falak magasságát finoman hangolja össze, így egy 'kicsi múzeum' hangulatát árasztja. A Galéria 508 maga is kijelentette, hogy célja "a művészet különböző alkotásainak bemutatása és a műtárgyak birtoklásának küszöbének csökkentése".
Cheongdam-dong a külföldi olvasók számára inkább a luxusmárkák boltjainak összegyűjtött bevásárlóutcájaként ismert. De Dél-Koreában ez a terület már régóta 'galéria utcaként' működik. Egyedi környék, ahol nagy kereskedelmi galériák, kísérleti új terek, divatházak és művészeti terek keverednek. A Galéria 508 jól kihasználja a környék adottságait. A külföldi látogatók élvezhetik Gangnam fényűző vásárlását, és néhány lépés után egy kis fehér kockában találkozhatnak a nemzetközi kortárs művészettel. A turisztikai útvonalakat és a mindennapi mozgásvonalakat természetesen művészeti élménnyé alakítja, így 'kicsi kapu' szerepet játszik.
A Galéria 508 önbemutatásában érdekes, hogy magát 'a nemzetközi kortárs művészet átjárójának' határozza meg. Ez a galéria kijelenti, hogy foglalkozni fog a nyugati művészettörténet nagyjaival, a 20. századi kortárs művészet úttörőivel, és a jövő művészettörténetét író fiatal művészekkel. A Paul Durand-Ruel példáját említve, aki az impresszionizmust a világ elé vitte, a galéria hagyományos szerepét, mint 'híd a művészek és a közönség között', a 21. századi verzióban kívánja folytatni.
Ez a kijelentés nem csupán üres szavakban merül ki, hanem a kiállítási előzmények is ezt igazolják. A Galéria 508 Jean Pierre Raynaud francia kortárs művészet nagyjának 60 éves munkásságát és eddig nem publikált új műveit bemutató kiállítást tervezett. Ez a kiállítás Raynaud műveit mutatta be, amelyek főként magángyűjteményekből származtak, és a Galéria 508 hangsúlyozta, hogy "Dél-Koreában az első galéria, amely a legfontosabb gyűjteményét kurálta".
Nemcsak Raynaud. A francia szobrász, Bernar Venet, a spanyol absztrakt szobrász, Eduardo Chillida, és a belga származású Pol Bury is szerepel a galéria művészeinek listáján. Ezen kívül koreai művészek, mint Bae Joonsung és Park Sinyoung is jelen vannak. A külföldi látogatók számára a struktúra úgy alakul, hogy a megszokott nyugati kortárs művészet vonalát követve természetesen a koreai művészek munkáira is rátalálnak. A nemzetköziség és a helyi jelleg egy térben keveredik.
A Galéria 508 kiállításai nem csupán 'importált mesterek retrospektívjeire' korlátozódnak. Például a Seung Hyo-sang építész munkáit bemutató 'Soulscape' kiállítás az építész gondolkodási folyamatát vizsgálta építési terveken, modelleken és rajzokon keresztül. Legutóbb Lee Junho művész 'A sebek helye, virágzik' című egyéni kiállítását tartották, amelyben a vásznat késsel megkarcoló cselekvést a sebek, gyógyulás és életenergia vizuális nyelvévé alakította. Ez a kurálás nem választja el a 'mestert' és a 'kortárs kísérletet', hanem egy áramlásban mutatja be őket.
A külföldi olvasók szempontjából a Galéria 508 erőssége abban rejlik, hogy a kelet-ázsiai művészeti piac jelenét nagyon kis léptékben tömöríti. A koreai kortárs művészet az elmúlt 10 évben a világ művészeti vásároainak egyik fő témájává vált. Szöulban már nagy galériák építettek ki globális hálózatokat, de a művészeti ökoszisztéma egészséges fenntartásának ereje végső soron a közepes méretű kereskedelmi galériákból származik. A nemzetközi művészek munkáit a koreai piacra bemutatni, és egyidejűleg a koreai művészeket a külföldi gyűjtőknek bemutatni, ez a feladat ezeknek a galériáknak a kezében van. A Galéria 508 pontosan ilyen 'középső hub'.
Egy másik érdekes pont, hogy a Galéria 508 a 'gyűjtők bázisának bővítését' saját küldetésének tekinti. A koreai művészeti piacon az utóbbi években a fiatal gyűjtők rétege gyorsan növekszik. Az IT, pénzügy és startup iparágakban felhalmozódó jövedelmek miatt a műtárgyakat már nem csupán luxusnak, hanem egyfajta vagyoni portfóliónak tekintik. A Galéria 508 kijelentette, hogy "csökkenteni fogja a műtárgyak birtoklásának küszöbét", és úgy tűnik, hogy a meglévő VIP ügyfelekre támaszkodó módszertől eltávolodva új látogatókat és potenciális gyűjtőket kíván vonzani.
Valójában ez a galéria egy olyan weboldalt használ, amelyen koreai és angol nyelven is elérhető információk találhatók, a külföldi látogatók számára könnyen hozzáférhető kiállítási tájékoztatók, és viszonylag barátságos szövegek állnak rendelkezésre. Szöulban, ahol a globális turisták száma növekszik, ez fontos szempont a külföldiek számára, akik a nyelvi akadályok miatt nem tudták átlépni a koreai galériák küszöbét. Azok a látogatók, akik csak a 'Cheongdam-dong luxus vásárlási útvonalát' élvezték, a nyelvi magyarázatokat követve természetesen tapasztalhatják a koreai kortárs művészet egy szeletét.
A Galéria 508 stratégiája inkább a nyugodt kapcsolatok kiépítésére összpontosít, mintsem a rövid távú eredmények agresszív bővítésére. A Galéria 508 magát "a művészek és gyűjtők közötti tartós kreatív kapcsolatok kiépítésének helyeként" írja le. A képviselő és a direktor hosszú időn keresztül beszélget a művészekkel, folyamatosan bemutatja munkáikat, és egyidejűleg a gyűjtőknek hosszú távú perspektívából magyarázza el a művek értékét. A rövid távú sztárkiállítások helyett a 'fenntartható kapcsolatok' hangsúlyozása a művészeti piacon, ahol a hirtelen áremelkedések és -esések jellemzőek, inkább bizalmi eszközként működik.
Külföldi olvasóként hogyan kellene nézni egy koreai galériát? A nemzetközi művészeti piac már nemcsak a hagyományos központok, mint New York, London, Párizs és Hongkong, hanem Szöul, Sanghaj és Tajpej városai is új tengelyként csatlakoznak. Ebben a folyamatban fontos, hogy nem csupán a tranzakciók volumene vagy a leütési árak számítanak, hanem az, hogy az egyes városok milyen művészeti nyelvet és kurálási érzéket mutatnak a világ felé. A Galéria 508 a 'mesterek körüli stabilitást' és a 'kortárs művészek iránti kíváncsiságot' ötvözve mutatja be Szöul városának művészeti karakterét kis léptékben.
Ha a Cheongdam-dong kis utcájában sétálva a fehér falakat és a csendes világítást látja az üvegablakon keresztül, és néhány absztrakt szoborral és festménnyel találkozik, akkor valószínű, hogy az a Galéria 508. Még ha nem is díszítik fényűző táblák, a művek és a tér már önmagukban is beszélnek. Azért kell bemutatni ezt a kis galériát a külföldi olvasóknak, mert ritka, hogy egy város művészete hogyan gondolkodik a jelenről, és milyen módon hívja össze a múlt mestereit és a jövő művészeit egy helyre, ilyen tömör formában mutatkozik meg.
